Helyettem gondolkodik.

Újabban állandóan a farkam gondolkodik helyettem.
Helyettem.
A farkam.
Mi lesz ebből?

Melómelómeló.

Van az a pénz. Szoktam mondani.
Mégsem mentünk fesztiválozni, mert adódott egy lehetőség, hogy dolgozhatunk a nyáron, és inkább elmentünk megbeszélni a munkavállalás feltételeit. Tehát dolgozni fogunk, jó pénzért persze. Gyrosokat kéne csinálni, sültkrumplit sütni, zöldséget szeletelni. Szóval vendéglátás. Dolgoztam már ilyesmiben korábban, nem lesz szokatlan a közeg. Ráadásul együtt dolgozhatunk Virággal ami plusz motivációt jelent. Kicsit tartok a közös munkától azért, mert elég sok konfliktus forrása lehet, és mi ketten amúgy is elég hirtelen haragú emberek vagyunk. Egy fárasztó nap után pedig sokszor nem lesz könnyű közös nevezőre jutni egy-egy dologban. De azt hiszem ha sikeresen átvészeljük ezt az időszakot, még jobban összekovácsolódhatunk. A nyár végére pedig nem csak fáradtak hanem gazdagok is leszünk.
Mert van az a pénz.

Ajaj.

Az a nagy helyzet, hogy megint sikerült reggel hányni. Nem kellemes téma ez, nem is szívesen írok róla. Lehet valami komolyabb baj előjele ez, úgyhogy összeszedem magam és irány a háziorvos. A doki, akinél nem jártam már 4 éve. Nálam vannak ugyanis még a gyermekorvostól származó papírok, a 18 éves koromig terjedő kórtörténetemmel. Azóta (4 év) nem volt szükség/em arra, hogy orvos lásson, mert kisebb megfázáson kívül komolyabb bajom egyszer sem volt.
Virág emészti magát, hogy miatta van ez az egész idegeskedés. Talán egy kis része neki is van benne, de maximum 5%, nekem ő segít a legtöbbet a problémák megoldásában. Inkább az a gond, hogy nem hiszi el, hogy elég (néha még sok is) amennyit ad nekem, és sokszor nem tudom viszonozni sehogy, azt a sok szeretet,gondoskodást,kedvességet amit tőle kapok. Néha nem hiszi el, hogy nekem más nem kell csak ő, és nem bízik magában. Pedig igazán vele képzelem el az életem. Aztán persze majd az idő eldönti, egymás mellett-e a helyünk.
Ma még ezernyi dolgom van (orvos, hálózsákot venni, útvonalat-utazást tervezni, rendet rakni, életben maradni :D ).
Pár napig valszeg nem leszek, mert Várpalotán a Pannónia fesztiválon fogok leledzeni.

Csak a balhé.

Mindenhol gondok vannak. Kevés vagy egyáltalán nincs olyan hét amikor nyugtom lenne, és ne adódna semmi probléma. De az élet már csak ilyen. Nem habostorta, és nem fenékig tejfel. Szóval nem problémázok egy percig sem, hanem megpróbálok arra összpontosítani ami a célom az életben. Próbálok segíteni mindenkinek aki körülöttem van, főleg azoknak akik fontosak számomra. Sokat adok, - és szerencsésnek mondhatom magam mert,- sokat is kapok vissza. Kezdenek azért valamelyest összeállni a dolgok és hála az égnek van néhány biztos pont az életemben. A család, a párom, a barátaim. Hihetetlenül fontosak mert nélkülük nehezebb lenne. Sokkal sokkal nehezebb.
Nem tudom mit akartam még írni, de nem is fontos most.
Virág menstruál, és én nem is tudom mikor örültem ennek utoljára ennyire, mint most.

Mi a titka?

Én bárhogy figyelem Őt, nem tudok rájönni mi a titka. Hogyan marad mindig szép, csinos és kívánatos. Legyen akár korán reggel, vagy késő este egy party után Ő mindig gyönyörű marad. Van benne valami, valami egészen megfoghatatlan ami az eddigi nőkben egyáltalán nem vagy csak alig volt meg. Hihetetlen összhang van kettőnk között, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lehet vele mielőtt összejöttünk volna, és itt nem csak a szexre gondolok. Minden tekintetben csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Aki csak ismeri, nem is gondolná mennyire gondoskodó tud lenni, vagy milyen kedves ha igazán szeret valakit.

Ejj, de jó nekem.

Színház az egész világ.

Nagyszerű volt a tegnapi színház. Ismét a stúdiószínpadon voltunk, és a Jóccakát anya című darabot láttuk. Nem egyszerű darab, igazán elgondolkodtató volt számomra. Nem is könnyen emészthető. A sztoriról röviden annyit, hogy anya és lánya együtt él békésen egy házban. A lány elvált, az anya már özvegy. Egy teljesen átlagos estén a lány bejelenti, hogy rövidesen bemegy a szobába és öngyilkos lesz. Az édesanya persze próbálja megakadályozni. Anya és lánya heroikus küzdelme ez, amely a nézőt folyton hol az egyik, hol a másik fél pártjára állítja. Igazat adni egyik szereplőnek sem könnyű. Nagyszerű színészi játék és a darab szinte vibrálóan fájdalmas kettőssége tette tökéletessé ezt a darabot.
Virág anyukája volt olyan kedves, hogy hazahozott minket a színház után. Igazán szerencsés vagyok a szüleivel, mert a sokszor segítenek ha tudnak és egyáltalán nem érzem úgy, hogy akadályt gördítenének a kapcsolatunk elé. Virág szerint bírnak is engem és támogatnak minket.
Tegnap egy Virággal való veszekedés folytán annyira megfájdult a hasam, hogy sikerült a wc-kagylóval is közelebbről megismerkednem. Hánytam na. Nem szoktam. Sőt, egészen ritka, hogy ilyesmi előforduljon.
A gyomorideg csodákra képes, nekem például csak annyira bassza fel a savamat felesleges stresszelés, vizsgaszezon és a többi probléma, hogy néha úgy érzem megdöglök. Főleg mostanában.
Igazából az easy-life lenne a megoldás, kicsit eldobni a berögzött hülyeségeket, ha valakivel konfliktusom van, akkor megpróbálni még aznap tisztázni vele. Ha valaki igazságtalan velem, akkor egyszerűen hagyni kell és nem fel idegesítem rajta magamat. De én nehezen változom, pedig ha sokat problémázok mindenféle hülyeségen, akkor az az egészségembe is kerülhet.
Itthon megint csak a baj van. Anyu megint elkezdte mondani a hülyeségeit. Én igazán próbálom megérteni anyut, de amikor igazságtalanságokat állít, vagy olyan dolgokról kezd el beszélni amiket ő maga talált ki, vagy ő gondolt ki bizonyos dolgokkal kapcsolatban, akkor nem igazán tudom türtőztetni magam. Általában a saját magam által kitalált 3-mas szabályt alkalmazom ha nincs igaza és megpróbálom meggyőzni.
1. nyugodtan,normális hangnemben megkérem, hogy ne beszéljünk erről (mert olyan téma amit már ezerszer átbeszéltünk és/vagy olyan téma amit nem szeretek hallani) vagy kedvesen kiigazítom, hogy tévedett mert a tények ezt és ezt bizonyítják. /20-30 percig megy ez max./
2. megpróbálom bebizonyítani, hogy amit mond az hülyeség, észérvekkel és tényekkel alátámasztva.(kicsit talán sokszor pökhendi stílusban) / 15 percig bírom így /
3. ordítok.

Más téma: Ha szexmániás vagy sosem tudhatod, hogy szexmániás vagy-e igazán. Lehet, hogy egyszerűen a partnerednek kisebbek az igényei mint a tiéd. Vagy nem jó a szex. Vagy nincs vonzalom. Ha pedig a másikban nincs meg a vonzódás, az igény hogy együtt legyetek, akkor ott valami nagy baj lehet.

Mindenféle.

Sok-sok gondolat van mostanában a fejemben, annyira sok, hogy néha még magamnak sem sikerül végiggondolni az egészet. Vissza visszatérő témák a megcsalás, a házasság, a párkapcsolat, a nyomor, a magány, a hajléktalanok, az orgazmus,illetve a női lélek rejtelmei.

Ma színházba megyünk :) Nagyon szeretek színházba járni, és Virágban megtaláltam a tökéletes partnert és nem csak ebből a szempontból. Nem is tudok most többet írni, mert sietni kell a színházba.

Ágyő, balra el! :)

Vallomás.

♥ Virág. Nagyon. :)

A ló túloldala.

Rájöttem, hogy elég sok konfliktus alakul ki a kapcsolatunkban amiatt, hogy nem szeretnék “átesni a ló túloldalára”. Nem akarok beleszólni valamibe, vagy elmondani mit szeretnék mert attól félek, hogy bekorlátozom Őt, vagy nem érvényesül az Ő akarata. Amikor meg nem mondom el mit szeretnék, akkor teljesen jogtalanul sértődöm meg ha nem úgy van ahogy én elképzeltem. Persze az is gond lehet, ha túlságosan sokszor érvényesül az én akaratom, mert akkor nehéz észrevenni, hogy megint csak az van amit én akarok :)

Szóval a helyzet néha nem egyszerű, de nem is megoldhatatlan.

Béke.

Veszekedéssel és feszültséggel teli napok után, reményeim szerint most egy kis nyugalomnak nézünk elébe. Sikerült mindent megbeszélni, bár korántsem volt egyszerű. Szerencsém van Virággal, mert ritka nő, a szó egészen pozitív értelmében. Meg is becsülöm amíg csak élek.

Szóval aki azért szurkol hogy szakítsunk, az csak szurkoljon nyugodtan tovább,( amúgy meg bekaphatja.)

Egész nyugodt, békés és boldog minden. A kapcsolatunk is és itthon is jó lenni. Kivéve talán öcsémet, aki most éli kamaszkorát és persze semmi és senki nem jó neki, és mindenre van valami frappáns válasza, hogy miért nem. De aggódásnak nyoma sincs, mert én is voltam annyi idős mint ő és ezen mindenkinek át kell esnie egyszer. Egy veszekedéssel több vagy kevesebb, ilyenkor már majdnem mindegy. Érvekkel és ésszel hatni rá lehetetlen úgyis.